A Mondi-Békéscsaba ENKSE magabiztosan és
fölényesen, 43:14-re verte a csikócsapatával felálló Hunnia KSK együttesét a
női kézilabda bajnokság 8. fordulójában.
A Városi Sportcsarnok környékén egy nem éppen
jómódról árulkodó, ütött-kopott, öreg Ikarus busz parkolt.
– Baráti áron, üzemanyagköltségen hoztam le a
hunniás lányokat Csabára – mesélte a sofőr. – Én sem tudtam, hogy ilyen nehéz
helyzetben vannak.
Budapesten sem minden fenékig tejfel. A klubot ért
pletykák miatt – mely szerint politikai erő áll mögötte – az együttes mögül
kihátráltak szponzorai, így a megszűnés közelébe sodródott. Három játékosa
kivételével mindenki elhagyta a süllyedő hajót.
– Mostantól Sellei Zoltán az edzőnk – elemezte a
kialakult helyzetet a mester segítője, Fodor Vivien. – Most csak a serdülő- és
ificsapatunkkal érkeztünk. A megmaradt három lány hol van? Magam sem tudom. Ez
a felállás várható az idény hátralevő részében is, közben várjuk a támogatókat.
A Hunnia így a 18 órakor kezdődő felnőtt találkozón
is – a két órával azelőtt már egy mérkőzést lejátszó – fiatal tehetségeivel
állt ki. "Hunnia! Kitartás!" – bíztatták a vendégeket a csabai
szurkolók drapériájukkal, azonban ez sem segített rajtuk. A rutintalan ifisták
nem találták a rést a magasabb, és erőfölényben levő csabai fallal szemben,
támadásaik hamar elhaltak. A lilák így bevethették legnagyobb fegyverüket:
leindításokkal operáltak és negyedóra elteltével már tízgólos volt a különbség.
Mátéfi Eszter már a 20. percben elkezdhette forgatni együttesét, a fiatalok
mellett a hosszú sérüléséből visszatérő Laluska Eszternek is lehetőséget adott.
Zsebben volt a két pont.
A második játékrészben a forgatókönyv nem
változott. A fővárosiak egyre fáradtak, a viharsarkiak pedig továbbra is mentek
előre, csak a különbség lehetett kérdéses. Az Előre végül idei legfölényesebb
győzelmét aratta és továbbra is második helyen áll a hazai pontvadászatban.
A jövő héten vár nagyobb megmérettetés a lilákra:
előbb Vácra utaznak, majd hazai pályán két EHF-kupa találkozót vívnak a spanyol
BM Parc Sagunt ellen. Az lesz az igazi mérce.
Licska Balázs
Női kézilabda NB1, 8.
forduló:
Mondi-Békéscsabai Előre NKSE – Hunnia KSK 43–14 (20–8)
2009.
október 18., szerda, 18:00.
Békéscsaba,
Városi Sportcsarnok, 800 néző.
V:
Herceg, Wiedemann
G:
Nyikolajenko 14, Bódi 7, Cifra 5, Szögi 4, Kocsis 3, Tóth K. 3, Kelemen 3, Szekeres
2, Gávai 2 ill. Bodó 6, Klug 3, Nagy A., Szabados, Nagy I., Hajdú, Dénes.
Ahogyan mi elcsúsztunk Trabanttal a
meccsre, az Előre is úgy csúszott el a Vác ellen a pályán: az utolsó
pillanatban dőlt el, hogy most sem szerez hazai pályán pontot.
Valami
gáz van a srácokkal: pedig a B-közép csak néha kezd el szurkolni, szóval arra,
hogy nyomasztja őket a hazai légkör, nem lehet panaszkodni. Arra, hogy a váci
szurkolók megzavarták őket a meccs elején? Á, kizárt: akkor még fel sem
engedték őket a lelátóra.
Mi
is akkor értünk fel a lelátóra, amikor már szinte 0-1 volt… Szépen sétálunk
fel, keressük Tomit, amikor mindenki elkezd szitkozódni – csak a szokásos,
gondoljuk, aztán mikor a pályára nézünk, már Tóth kapuja előtt sorakoznak a
tizenegyeshez.
0-1:
oké, ez még nekem is, meg Atesznak is jó. Fogadtunk: ő arra, hogy 0-2 lesz, én
arra, hogy elismerem a Vác tudását, de egyet azért mi is vállalunk, hiszen
mégis csak a Kórház utcában vagyunk. Úgy is tűnt, hogy hamar meglehet az egyenlítő
gól, de valahogy csak nem sikerült. Persze megint a játékvezető volt a hibás:
rengeteg kezet nem fújt be a nézők szerint – azért nem kívánom, hogy ott nőjön
ki a kezük, ahol a labda érintette a váciak testét, mert elég érdekes figurák
születnének…
1-1:
ujjongás, már csak nekem lehet igazam – és egy dobozos Sopronim meccs végére.
„Inkább nem kell a Soproni, csak nyerjünk!” – fogalmaztam a gól után, és úgy is
tűnt, hogy minden rendben lesz, hamarosan begyötörjük a másodikat is, és itthon
marad a három pont. De nem, de nem… 20 perc után, szinte villámcsapásként érkezett
az újabb vendég gól.
1-2:
akkor most már maradjon így. Egészen a 83. percig gondoltam így, amikor is
ismét egyenlítettek a srácok. Kovács félelmetesen ívelt középre: labdája olyan
veszélyes volt, hogy a kapus nem is mert beleérni, csak úgy behullott a jobb
sarokba. Na, gyerünk, még közel 5 perc van hátra – de tudták ezt Vácon is.
2-2
után rögtön 2-3: és vége mindennek, érkezett az öreg csóka, akit a lelátón álló
nagyszájú nyugdíjasok nyugdíjba akartak küldeni…
A
győzelmével a Vác feljutó (mivel az éllovas DEAC nem juthat fel a „nagyLoki”
miatt), a mieink pedig csak a 12.-ek. Ez azért baj, mert az NBII átszervezése
miatt csak az első 10 marad bent automatikusan.
NBII,
Keleti-csoport, 10. forduló:
1912 Frühwald Békéscsaba Előre SE –
Dunakanyar-Vác: 2-3
2009.
október 11., vasárnap, 17:30.
Békéscsaba,
Kórház utca, 300 néző.
V:
Farkas T. (Vígh, Agócs).
G:
Balázs (48.), Kovács T. (83.) ill. Rusvay (2.), Tányéros (69.), Rob (90.).
Továbbjutás kettős győzelemmel és
tizenháromgólos különbséggel – ennyire billent a mérleg nyelve végül a
Mondi-Békéscsabai ENKSE javára a BNTU-BelAZ Minszk ellen.
Az
első mérkőzést csak a kiválasztottak láthatták, a visszavágóra azért szépen
megtelt a Városi Sportcsarnok. Bár ha az első mérkőzésen nem dől el a
továbbjutás (kint tizeneggyel nyertek a lányok), akkor vélhetőleg teli is lett
volna az aréna.
De
nem is ez volt a lényeg: a hangulatra így sem lehetett panasz, a B-közép és a
mögöttem ülő – félig már benyesett – egyén is buzdította csabai társait a
tapsra. Melyre igazán nem volt indok: förtelmesen játszott az Előre, nem ment a
játék. Szerencsére a minszkieknek sem, bár erről már egy korai sérülés és
Kelemen Éva is gondoskodott (közeli lövésébe belenézett a kapus). Nem voltak
jók az átlövések, egyedül Bódi Bernadettre nem lehetett panasz: az első
félidőben egyedül vállalt ötöt a tíz lőtt gólból. Jó vásárt csináltak a nyáron
– nyugtáztuk… Aztán amikor sorra értékesítette a megítélt büntetőket
Nyikolajenko, hasonlóan bólogattunk.
A
második játékrészben viszont már csak csóváltuk a fejünket. Most már a
védekezés sem volt a toppom, át is vette a vezetést a vendég együttes. Közel 15
perc alatt dobott nyolcat a Minszk – összesen ennyi sikerült neki az első 30
percben. Mátéfi Eszter is ideges volt, mi is a lelátón – de mindannyian tudtuk,
hogy tíz nap alatt ez a negyedik tétmeccse a csapatnak (fehéroroszországi és
ferencvárosi utazással együtt). A végén azért csak nyert a nagyobb tudás, begyötörték
azt a kétgólos győzelmet a lányok, hogy mindenki elégedett legyen…
A
lányok a következő körben a spanyol BM Parc Sagunt ellen lépnek pályára. Az
első összecsapásra itthon, október 31-én kerül sor.
Bevallom, csak most, a Szolnok ellen voltam kint először az idén. Belvon Attilával beszéltem a meccs előtt, a vezetőedző szerint egységes játékkal, fiatalos lendülettel meg lehet verni a Tisza-partiakat.
A lendület meg is volt, de hogy egy pontos passzt nem láttam szinte egész meccsen, az is fix. Oké, elfut a szélen Kovács Tamás, talán át is bírja venni a labdát, de rögtön ott a védő.
De legjobban Pozsár akasztott ki. Cselezget 20 méterre a kaputól - tegye, de aztán a labdát is tovább! Simán ott volt az üres ember, nem kellett volna elvállalnia azt a gyenge lövést. Bezzeg máskor leadja, amikor már tüzelni kéne.
A gólról: szegény kapus - egész meccsen magabiztos volt, aztán lőnek neki egy ilyet. Addig szerintem nem is találták el a kaput a mávosok.
A játékvezetésről: lehet szidni, de nem hiszem, hogy mindenki azt figyeli a meccsen, amit a partjelző. Általában igaza volt, tényleg lesen voltak a srácok - én kivételesen figyeltem, és nem hőbörögtem. Erdős meg a piros lappal sokat segített nekünk. Vagy lehet, hogy ezzel próbálta kozmetikázni azt a kétes jelenetet (kézre gondolok), ami a kapufa előtt volt. Arról, hogy gyakorlatilag azon kívül helyzetünk nem volt, nem ő tehet. Viszont arról már igen, hogy olyan jó szögből és helyről befújta a szabadrúgást, amit Pető gólra váltott. Szerintem tisztán a labdát rúgta el a védő - utána ráesett a vendég játékos, de hát ez a tiszta szereléssel is együtt jár.
Belvon Attila eddigi nyilatkozatait azért figyeltem - meg azt is, ahogy a sajtóhelyről hogy osztja az észt. Mit ne mondjak, nem volt éppen elégedett. Támadójáték - ez a gyengénk. Hiányoznak az utolsó passzok, nem látnak a pályán a srácok. A REAC elleni 2:7 nem a valóság, de a Szolnok elleni 0:1 és a Bőcs elleni 0:2 már annál inkább. A szolnokiak félgőzzel - igaz, kissé mázlival - vitték el a három pontot a Kórház utcából.
Lenne keresnivalónk, és nem csak az újonc ellen. A Cegléd ellen idegenben ikszeltünk a bajnokin, aztán a Magyar-Kupa sorolás volt olyan kegyes, hogy még egyet meccselhessünk velük idegenben idén: végig mi támadtunk, mégis kikaptunk 1:0-ra. Mostantól halmozottan igaz, hogy figyeljünk a bajnokságra! Benne kell lenni az első tízben, különben bajok lesznek. (Átszervezik az NBII-t, egybe vonják a Keleti- és Nyugati-csoportot.)
A tabella tehát:
A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA
1. DVSC-DEAC
7
5
2
–
17–5
+12
17
2. Szolnoki MÁV FC
8
5
2
1
9–5
+4
17
3. REAC
7
5
–
2
17–7
+10
15
4. MTK Budapest II
8
5
–
3
17–12
+5
15
5. Dunakanyar-Vác
8
3
4
1
13–9
+4
13
6. Vecsési FC
7
3
2
2
7–5
+2
11
7. Hajdúböszörményi TE
7
3
1
3
11–7
+4
10
8. Mezőkövesdi SE
7
3
1
3
14–11
+3
10
9. Restart-Ceglédi VSE
7
2
4
1
11–9
+2
10
10. Makó FC
8
2
3
3
13–15
–2
9
11. Békéscsaba Frühwald SE
8
2
2
4
11–16
–5
8
12. Bőcs KSC
7
2
2
3
6–11
–5
8
13. Kazincbarcikai SC
8
1
2
5
9–19
–10
5
14. BKV Előre SC
8
–
3
5
7–17
–10
3
15. Baktalórántháza VSE
7
–
2
5
3–17
–14
2
(tabella: nso.hu)
Az eddigi meccsek eredménysora:
1. f.: Vecsés - Békéscsaba: 2-1
G: Hullám (89.), Menyhárt (93.) ill. Pozsár (59. - büntetőből).
2. f.: Békéscsaba - DVSC-DEAC: 1-1
G: Pozsár (72.) ill. Lucas (42.).
3. f.: Cegléd - Békéscsaba: 2-2
G: Selei (18.), Nagy A. (67.) ill. Buzás (5. - öngól), Pozsár (38.).
4. f.: Békéscsaba - Baktalórántháza: 3-0
G: Bakró (66.), Balázs (67.), Szokol (91.).
5. f.: Rákospalotai EAC - Békéscsaba: 7-2
G: Cseri (9.), Dobos (21.), Dancs (35.), Varga Z. (44.), Pomper (55.), Torma (65. és 88.- mindkettő büntetőből) illl.
Balázs J. (55. és 71.).
6. f.: Békéscsaba - Bőcs: 0-2
G: Szilágyi N. (34.), Vass (91.).
7. f.: Hajdúböszörmény - Békéscsaba: 1-2
G: Kovács R. (32.) ill. Balázs J. (72.), Bernáth (82.).
A Győri Audi ETO-val holtversenyben vezetjük a női kézilabda NB1-et. Illetve vezetik a lányok, hiszen ez azért főleg az ő érdemük. Kiteszik a pályán a lelküket és szívüket...
Bár a Fehérép elleni meccs után jól lehordta a lányokat Mátéfi Eszter. Igazából a második félidei játékot elnézve teljesen megértem, hiszen azt "csak" ikszre hoztuk. Igaz, ha szorosabb találkozóra késztette volna az Előrét az Alcoa, akkor valószínűleg a Debrecen elleni amazonokat láttuk volna a második 30 percben is.
(Közben volt egy tét nélküli rangadó is a "Loki-fakó vegyítve a nagyokkal" ellen, persze azt is hoztuk 30:28-ra.)
És akkor a lényeg: érdemes nem csak a pontokat figyelni, hanem a kapott gólok számát is. Továbbra is jól zár a védelem, legyen szó hatosfalról vagy 5+1-ről.
Mátéfi Eszter, a női kézilabda válogatott újdonsült
szövetségi kapitánya a Békéscsaba edzője is egyben. A lilák most tértek haza
kikindai edzőtáborukból, és két felkészülési mérkőzés várt rájuk a Ferencváros
ellen. Az előző bajnokságban a csabaiak nem tudták legyőzni a fővárosiakat,
most kétszer is sikerült. A délelőtti találkozón alaposan bemutatkozott a
Hódmezővásárhelyről Békéscsabára kerülő Olga Nyikolajenko: 13 gólt ragasztott a
Fradi kapujába. A másik friss igazolás, Bódi Bernadett is remekelt - négy találatot
jegyzett -, így a 33-28-as hazai győzelemből 17 gólt vállalt a jobbszárny. A
délutáni mérkőzésen a lilák 30-21-re verték a zöldpólósokat.
- Gondolom ezzel az eredménnyel tétmeccsen is elégedett
lenne – vetettük fel Mátéfi Eszternek.
- Igen, abszolút. Mint első felkészülési mérkőzésünkön, a
legfontosabb az volt, hogy kicsit összerakjuk csapatunkat. Eddig különböző
részeket – támadás, védekezés, taktika – vettünk át, gyakoroltunk. A lányok
hozzáállásával is elégedett vagyok. A lőtt gólok száma és az eredmény biztató,
de hozzáteszem, hogy edzőmérkőzésből messzemenő következtetéseket nem szabad
levonni.
- Az új játékosok remekeltek!
- Olga Nyikolajenko nagyon szépen dolgozik, mióta
idekerült. De mondhatom ezt Bódi Bernire is. Mindenki nagyon jól teljesített a
felkészülés alatt, és bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Nem
szeretném elkiabálni, de szerintem jó úton haladunk, persze a játékunknak még
tisztulnia kell. A fiataloknak is adtam egy kis lehetőséget, hogy szokják az NB1
légkörét.
- Szucsánszki Zita szinte egyedül tartotta életben a
Ferencvárost. Mint szövetségi kapitány, gondolom még jobban figyelte az
ellenfelet és játékukat.
- Természetesen. Imre Vilmos segítőjeként is figyeltem már
az ellenfelet, de nem csak azokat, akik a bővebb válogatott keret tagjai. Nézem
a fiatal, tehetséges játékosokat is. Az az érdekem, hogy mindig a legjobb
magyar válogatott keret álljon a rendelkezésemre, s a legjobb eredményt tudjuk
produkálni.
- Említette a fiatalokat. A juniorok közül bekerülhet
valaki? A felnőtt keretben várhatók drasztikus változások?
- Róth Kálmánnal, a női junior válogatott kapitányával
tartjuk a kapcsolatot. Két nap meglátogatom a junior Európa-bajnokság
mérkőzéseit is. Úgy tervezzük kollégámmal, Konkoly Csabával, hogy most, a
junior EB előtt semmiképpen sem bontjuk meg ezt a kis egységes válogatottat.
Utána, akit érdemesnek tartunk, azt folyamatosan kipróbáljuk, és remélem, hogy
megállják helyüket a felnőtt válogatottban is. A szövetség három évre - azaz a
londoni olimpiáig - tervez, úgyhogy még semmiről sem maradtak le sem ők, sem
én. Nem kapkodunk el semmit, de a fiatal tehetségeket szeretnénk beépíteni a
válogatottba.
- Közeleg a Világkupa és a kínai világbajnokság. A
szövetség kitűzte már céljait a válogatott elé?
- Addig még egy jó pár összetartáson részt veszünk. Jövő
héten Zalakaroson edzőtáborozunk péntekig. Szeptemberben lesz a Világkupa – itt
a lényeg a gyakorlás. Októberben viszont már Európa-bajnoki selejtezőt vívunk a
csehekkel és idegenben Azerbajdzsánnal - mellettük a svédekkel vagyunk egy
csoportban. Természetesen a továbbjutás a cél. A decemberi világbajnokság
célkitűzését még nem tárgyaltuk meg.
A
békéscsabai Előre csúfosan távozott 2005-ben a hazai élvonaltól. A klub
megszűnt, a város és az akkor NBIII-as indulási joggal rendelkező helyi Jamina
viszont életben tartotta a csabai labdarúgást. A Békéscsaba 1912 Előre SE néven
futó új egyesület jelenleg az NBII Keleti-csoportjában szerepel és nagy célokat
szövöget. Persze nem BL-indulásra és új stadionra áhítoznak a lilák és
drukkereik: csupán azt szeretnék, ha a 100. évfordulót az NB1-ben ünnepelhetné
a gárda.
A tavasszal viszont még az NBII-es tagság is veszélybe
került. A csapat nem szerepelt jól, így a korábbi csabai és újpesti játékos,
majd később Orosházán sikeresen tevékenykedő tréner, Belvon Attila ült a padra.
A viharsarkiak hatmeccses veretlenségi sorozatuknak köszönhetően végül a 12.
helyen zártak, ez a produkció mégsem lehet elég jövőre. Az MLSZ átszervezi a
másodosztályt: a két – nyugati és keleti – csoport első tíz helyezettje
maradhat automatikusan NBII-es.
- Számolgattam: az Ön vezetésével meccsenként 1.22 pontra
képes az Előre, ez 30 meccs alatt 36-37 pontra elég. Ez most a 10. helyet
jelentette volna.
- A statisztika reális, de nem ez a maximum, ami kihozható
a csapatból. A 10. helyről előre lehetne lépni a nyolcadikra, és ha erősítünk,
akár a hatodik is elérhető. Ez egy kilencmérkőzéses munka volt: beugrik egy
edző, és egy másfajta munkával megpróbál felrázni egy csapatot. Most egy olyan
felkészülés következik, amihez hozzátehetem saját elképzeléseim is.
- Azaz? Új taktika?
- Egy ilyen szintű csapatnak minimum két játékrendszert
kell ismernie. 4-4-2-t játszottak korábban. Velem már játszottunk 4-3-3-ban is.
Ehhez kell egy magas center, aki meg tudja tartani a labdát, de egy-két játékos
kiesése miatt sokszor vissza kellett állni a korábbi szisztémára. Remélem, hogy
később nem jelentkezik majd ilyen probléma és tudunk variálni a játékrendszerek
között.
- Ehhez igazolásokra van szükség. Plusz az öt fiatal
lendülete is segíthet.
- Ha 30-40 millió forinttal többől gazdálkodhatnánk, akkor
lehetne úgy igazolni, ahogy azt teszik a feljutó csapatok. Mi saját kútfőből,
megyéből, ifi csapatból erősítünk, mellettük egy-két embert próbálunk idehozni.
Kellenek minőségi játékosok, akik akkor is képesek meccset eldönteni, amikor a
húzóembereknek nem megy. Több játékossal álltunk tárgyalásban, és az
igényeiknek nem elég a költésvetésünk. Meg kell találni azokat, akik ennyi
pénzért kiteszik szívüket-lelküket a csapatért. Akik felkerültek – Zelenyánszki,
Dócza, Bagyinszki, Kovács és Szokol - nem zsákbamacskák. Nem tőlük várom, hogy
pótolják a hiányokat. Több van azokban, akik már régebb óta itt szerepelnek.
Szerintem jó csapatunk lesz.
- Orosházán a Nyíregyháza és a Ferencváros mögött
bronzérmet szerzett csapatával. Miben volt az az együttes több a mostani
Előrénél?
- Két-három poszton jobb egyéni teljesítményekre voltak
képesek, érett játékosok játszottak. Ott megvoltak azok, akik mérkőzéseket
tudtak eldönteni. Mióta Csabán vagyok, kilenc mérkőzésen mindössze négy ember
rúgott gólt. Előrefelé játékban kell fejlődnünk, a védelem stabil, ezt
bizonyították is.
- Az Előrét most a félprofizmus jellemzi. Mennyire nehéz
ebből a helyzetből kitörni? Hiszen munka mellett járnak edzésre a játékosok.
- Félprofi csapatokkal is játszunk, tehát ez nem lehet
kifogás. Talán a Szolnok és a REAC képezhet kivételt - a feljutásért küzdenek
és anyagilag is lényegesen jobban állnak. Persze nálunk is vannak olyanok, akik
a fociból élnek, de erre nem lehet alapozni. Bármi történhet: legyen valami
mögöttük. Nem egyszerű így motiválni a játékosokat, de szeretik a futballt és a
jó közösséget, szóval megoldható. Alázatosak a futballhoz, hajlandók munka
előtt és után is edzésre járni.
- Ön viszont teljesen profi volt.
- Békéscsabán nőttem fel, itt lettem NB1-es játékos. A
feljutó Csabában szerepeltem az őszi szezonban Pásztor József kezei alatt, majd
elmentem katonának. A sikercsapatban nem voltam benne. Egyébként az, amit az
akkori Előre produkált, szinte felülmúlhatatlan. Akkor minden összejött:
minőségi játékosok, jó szakmai stáb, megfelelő játékstílus és csapatszerkezet.
- Amíg a Csaba a 93/94-es idényben bronzig jutott, Ön
máshol még fényesebb sikert ért el.
- ’92-től ’96-ig Újpesten szerepeltem és egy ezüstöt és
egy bronzérmet szereztem, az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező klubban
játszhattam.
- Ha létezik Fradi-szív, akkor azt hiszem, az Ön esetében
beszélhetünk lila-vérről.
- Ha úgy vesszük, igen. A Békéscsaba és az Újpest is
lila-fehér klub, van kötődésem ezekhez a színekhez. Kihívást jelent, amit itt
Békéscsabán kaptam. Egyik álmom vált valóra azzal, hogy a csabai felnőtt
csapatnál végezhetem a szakmai munkát. Az élettől kaptam egy újabb pluszt,
amivel élnem kell. Nem titkolt távlati cél, hogy 2012-re - a klub 100 éves
évfordulójára - legyen újra NB1-es csapata városnak.
- Ha jól tudom, nem a kispadon képzelte el jövőjét
pályafutása befejeztével.
- Igen, klubvezető szerettem volna lenni. Itt, az Előrénél
dolgozhattam két hónapot, majd jött az orosházi felkérés. Akkor már megvolt az
A-licencem, és úgy gondoltam, megpróbálom. Megtetszett, és azóta nehezen tudom
elképzelni, hogy ne egy csapat közelében legyek. Az öltöző hangulatát nem lehet
elfelejteni, mindig visszahúzza az embert. Aki nem szagolt bele ebbe a
légkörbe, annak fogalma nincs minderről. Ez egy külön világ.
Mátéfi még nem kapott felkérést a szövetségi kapitányi
posztra
Az női kézilabda bajnokság előző kiírásának
meglepetéscsapata alighanem a Békéscsaba volt. A 2007/2008-as szezonban csak a
nyolcadik helyen zártak a lilák, innen hatalmas előrelépést jelentett számukra
a felsőházi rájátszás. A viharsarki álom Mátéfi Eszter vezetésével és
válogatott játékosokkal tovább folytatódhat – immár nemcsak a bajnokságban,
hanem az EHF-kupában is.
Szerdán volt az első hivatalos edzés a békéscsabai
sportcsarnokban. A lányok még nem kaptak igazán nagy terhelést, ráhangoló
tréninget tartott Mátéfi Eszter. Nyújtás, kisebb futás szerepelt a programban,
majd előkerült a labda is. Fociztak a lányok, egyik-másik játékos akár a női
futsal-válogatottba is beférne. Nem maradtak azonban kézilabda nélkül sem, a
mérkőzések előtti bemelegítő gyakorlatokat végezték mosolygósan az előrés
hölgyek.
- Nem tűntek fáradtnak a lányok. – vetettük fel Mátéfi Eszternek,
az Előre vezetőedzőjének.
- Igen, még pörögtek, de lesznek olyan pillanatok, amikor
nem fognak ennyire. Fontos volt, hogy nem kókadt hangulatban, hanem jó kedvvel
érkeztek az első napon. Nem a nulláról kezdtük a felkészülést: az előző hétre
kaptak egy egységes programot, amiben szerepelt három futás és két erősítő
program. Úgy láttam, hogy nagyon élvezték - ez ilyen ráhangoló edzés volt.
- Bódi Bernadett Dániából, a Randers HK-ból tért haza,
Olga Nyikolajenko a szomszédvárból, Hódmezővásárhelyről érkezett. Továbbá
fiatalok is feltűntek az első tréningen. Mennyire jelenthetnek erősítést?
- Bódi Berni magyar, Nyikolajenko pedig ukrán válogatott
játékos. Meggyőződésem, hogy a jobb oldalunk ezzel gólerősebb lesz. Az elmúlt
szezonban sokszor akadtak gondjaink, problémáink, nagyon bízom a két lány
gólerősségében. Továbbá abban is, hogy nagyon hamar be fognak illeszkedni a
csapatba. Jó kis fiatal közösségről, társaságról van szó, biztos vagyok benne,
hogy zökkenőmentes lesz a beilleszkedésük.
- Bódi Bernadett társat keresett a labdázások során – Olga
Nyikolajenko lett a párja. Ezért érdemes párosával igazolni?
- Ilyenkor még mindig baráti alapon dobálnak és állnak
össze párba. Ahogy telik az idő, arra mindig odafigyelek, hogy cserélgessem a
párokat. Pontosan azért, hogy ne mindig csak a barátnők kerüljenek össze. Bár
nincsenek klikkek, de ki szokott alakulni, hogy ki kivel van egy szobában, ki
kivel megy el ebédelni. Most ők voltak azok, akiknek nem volt párjuk, de
sikerült megoldaniuk. Ez a továbbiakban alakulni fog, semmi jelentősége nincs.
Egyébként is nézzük a jó oldalát: a jobb oldalon is együtt fognak játszani.
- A tavalyi eredményes szereplés, azaz a negyedik hely
megismételhető?
- Előtte a nyolcadik helyen végeztünk, onnan kellett
előrelépni. Az előző évben is a középházi rájátszásba szerettünk volna
bekerülni - és ott minél előrébb végezni. A hatodik helyet tartottuk reálisnak.
Ezt sikerült túlteljesíteni, hiszen a felsőházba kerültünk. Ezeken a meccseken
nagyon sokat fejlődhettek a lányok. Elutaztunk Győrbe, a Ferencvárossal és a
Debrecennel ismét megmérkőztünk. Kiemelném a debreceni, idegenbeli
győzelmünket, bár örültem volna, ha hazai közönség előtt sikerül megszerezni a
két pontot. Minden mérkőzésen komoly ellenállást tanúsítottunk - nem pofozógépek
voltunk -, és ebből rengeteget tanultunk. A tavalyi bravúros teljesítmény volt,
ezért most is az 1-6. hely valamelyikének megszerzése a cél. A Debrecen
rendkívüli játékosokat igazolt - és még szeretne továbbiakat is -, a Vác is
megerősödött, a mögöttünk végző Fehérépet és Hódmezővásárhelyt sem szabad
azonban lebecsülni.
- A csapat újra kiléphet a nemzetközi porondra. Az
EHF-kupában milyen szerepléssel lenne elégedett?
- Ez mindig sorsolásfüggő. A csapatunk még fiatal és
rutintalan ehhez: az elsődleges szempont, hogy szokja a nemzetközi kupák
légkörét. Ha kedvező lesz a sorsolásunk, akkor szeretnénk minél tovább jutni.
Itt nagyon fontos a gólkülönbség, oda- és visszavágó alapján működik a
rendszer. Sokszor egy hét-nyolc gólos győzelem sem lehet garancia
továbbjutásra.
- A válogatottnál segítőként dolgozott Imre Vilmos
mellett. A szakvezető inkább a Dunaferr férfi csapatát választotta, a Magyar
Rádió értesülései szerint Ön és a Veszprémi női csapatot irányító Gyurka János
lehet az utódja.
- Hivatalos megkeresés még nem történt, addig nem is tudok
érdemben nyilatkozni.
- Eddig hogyan sikerült összeegyeztetni a csabai és a
válogatott melletti munkát?
- Eddig sikerült, így bizonyára kicsit nehezebb feladat
lenne, de Bohus Bea személyében nagyszerű segítőm van. A versenynaptárt mindig
a válogatotthoz igazítják. A válogatott összetartások és válogatott programok
idején mindig, minden országban szünetel a bajnokság. Összeegyeztethető a
kettő.
- Egyébként hogy érzi magát Békéscsabán?
- Jó kis hangulatos város - szeretek itt lenni. Nagyon jól
érzem magam Békéscsabán, a tudatos munkának köszönhetően az eredmények is
jönnek. Örülök annak is, hogy sokan – 1800-2000-en – látogatják a meccseket.
Ancsinné Laurinyecz Katalin 1949-ben vb-címet nyert a kézilabda válogatott hálóőreként.
Miközben kézilabdás lányaink a decemberi, kínai
világbajnokságra készülnek, egy szép évfordulóhoz érkezett a sportág hazai
története. Az 1949-es budapesti, nagypályás világbajnokságon aranyérmesek
lettek a magyar hölgyek. A 60 évvel ezelőtti eseményeket a legendás védéseiről
híres kapussal, Ancsinné Laurinyecz Katalinnal idéztük fel.
Szép virágoskert és egy még mindig rendkívül magas hölgy
fogad. A 78 éves Kati néni nem csak fizikálisan tartja jól magát - rendkívül
frissek az emlékei a már hat évtizede történtekről. Úgy beszél későbbi edzői
karrierjéről is, mintha csak tegnap történt volna. Rendkívül szerény a sikerek
kapcsán is: szinte minden mondata után hozzáfűzi, hogy nem dicsekvésből mondja,
hanem azért, mert tényleg úgy volt. Képeket mutat legendás védéseiről, miközben
mesél és mesél.
- A sportág alig egy évtizede jelent meg hazánkban, mikor
elkezdett kézilabdázni.
- Igen, amikor iskolás voltam, akkor jött egy bácsi:
játékosokat toborzott. Már akkor is elég nagy termetű voltam, így kiválasztott.
Akkor nem értettem a sporthoz, oda mentem, ahova hívtak. Tizenkét évesen
kezdtem el – így alakult.
- Nem alakult rosszul, hiszen 18 évesen már világbajnok
lett. Milyen emlékeket őriz a budapesti tornáról?
- A világbajnokságon Losonci néven szerepeltem. Laurinyecz
vagyok, nem tudom, miért kellett magyarosítani. Egy darabig csúfoltak is
itthon, hogy nem is én védtem. Csak amikor látták a moziban, felvételen, akkor
mondták, hogy rendben, tényleg te vagy Losonci, te védtél. A kapum mögött
mindig sorakoztak a fotósok, míg a másik kapu mögött nem volt senki.
- Bizonyára látványosan védett.
- Igen, de akkor ez nekem még nem tűnt fel. 18 évesen
olyan tájékozatlan voltam mindenben, hiszen nem volt se tévé, se rádió.
- Mindössze hat gólt kapott a tornán, kiemelkedő
teljesítményt nyújtott. Mivel volt Ön jobb, mint a többi kapus?
- Nagy különbség van kapus és kapus között, és egy kapus
képes akár meccset is nyerni. De én csak tettem a dolgom, védtem, nem figyeltem
másra. Az izgalomtól nem láttam, nem hallottam, csak a feladatra koncentráltam.
Később, most jöttem rá, hogy mit is jelenthettem a csapatnak. Mint a
focikapusok, úgy védtem: vetődtem. Feldobtam magam a felső sarokba is, ha
kellett. Nagypályán közelről, tizenegy méterről dobtak a hét méteres kapuba, a
ruganyosság és a bátorság volt a fő kapuserény. Most a reflexek és a pattogós
hálóőrök kellenek. Kézzel, lábbal, spárgázva védenek, nálunk még nem volt
ilyen. Persze nálunk sem vetődött mindenki, egyedül én csináltam ilyeneket. A
múltkor levetítették a Csehszlovákok elleni VB-meccsünk felvételét, ahol 4-1-re
győztünk. Egy gólt kaptam, de én azután is úsztam a levegőben. A csehszlovák
kapus minden találatnál csak a fejét fordította - ez volt a különbség.
Akkoriban nem vetődtek a kapusok, nem is tudom, hogy miért. Soha nem sérültem
meg, persze egy-két ütéstől kék-zöld volt a lábam. Vetődtem, csináltam, mert
gyakoroltam, mert nem tudtam elviselni, hogy más jobb legyen nálam. Vagy
valamit jól, vagy sehogy - ez másban is így volt, és természetes volt számomra.
- Hamar abbahagyta…
- 19 évesen férjhez mentem és szültem, abba kellett
hagynom a kézilabdát. De aztán még visszatértem 53-ban két évre. A Népstadiont
avatták, vidék és Budapest játszott egymással. A vidékválogatott kapusa voltam.
Meglátott a kapitány, meghívott a válogatottba - el is vittek Németországba.
Utána abba kellett hagynom, mert a gyerekek kicsik voltak, a férjem meg
dolgozott. Amikor már nagyobbak lettek, akkor elmentem röplabdázni. Azt sem
tudtam, eszik-e vagy isszák, annyit tudtam, hogy csak pötyögtetni kell. Ott
ragadtam, mert szívesen fogadtak. Nyolc évet játszottam, a végén már majdnem
bekerültünk az NBI-be, második voltunk az NBII-ben. Bekerülhettünk volna az
első osztályba is, de már teli voltunk öreg játékosokkal. Mi abbahagytuk, és
Buzási Béla tanár úr egy új, fiatal gárdával folytatta.
- Mégsem szakadt el a sporttól.
- A röplabdások hívtak az utánpótlás csapathoz, de Giczey
Lajos elcsalt a sportiskolába a kézilabdásokhoz. Kecsegtetett, hiszen főállást
kínált. Nagyon jól jött, és 20 évig csináltam is.
- Kikkel foglalkozott az utánpótlásnál?
- Tíztől tizennégy éves korig foglalkoztam a gyerekekkel.
50-60 gyereket neveltem egyszerre különböző korosztályokban. Játszottunk a
megyei osztályban, és minden korosztályban nyertünk. Sok jó játékost neveltem,
ügyesek voltak a gyerekeim. Amikor beértek és a nagycsapattal felkerültek az
NBI-be, ott is megállták a helyüket. Büszkébb vagyok arra, amit edzőként értem
el, mint arra, hogy világbajnok lettem.
- Milyen edzéseket lehet tartani az ilyen kis gyerekeknek?
- Mindenfajta edzést tartottam, de főleg az ügyességet
fejlesztettem náluk, hogy belevaló gyerekek, rámenősek legyenek, ne féljenek
semmitől. Már a figurákat is megtanulták, többféle lövést tudtak. Emellett sok
versenyszerű gyakorlatot végeztettem, például kiütőst játszattam velük, és akit
kiütöttek, annak tíz fekvőtámaszt kellett csinálni. Meghajtottam őket. Az
ügyességük, akaraterejük fejlődött, miközben csak játszottak.
- 1986-ban megkapta Békés megye
legsikeresebb utánpótlás-edzőjének járó elismerést, majd rá három évre nyugdíjba
vonult. Most mivel tölti ki szabadidejét?
- Lopom a napot. Már
kézilabdameccsekre sem járok. Hatkor kezdődnek, és nem szeretek este úgy hazajönni -
amúgy is minden meccset közvetít a tévé. Egy alapítvány segíti a világbajnokokat
és olimpiai helyezetteket, azokra a rendezvényekre szoktam eljárni.
- Sok elismerést kap? Ön Békéscsaba első világbajnoka is.
- A csapat tagja voltam, nem tartottam magam ilyen nagy
játékosnak. Akkor nem is kaptunk elismerést. Akkoriban dolgoznunk kellett,
munka után mentünk edzésekre. A sportért éltünk. Akkor még eszembe sem jutott,
hogy ezért valamit, valamilyen kedvezményt is kapjak, azt a kort nem lehet
összehasonlítani ezzel. Akkor senkit sem becsültek meg úgy, mint most, nem csaptak
neki ilyen felhajtást. Örülök neki, hogy most ezt így felelevenítették, mert
csak birizgálja az ember hiúságát.
- A békéscsabai magyar-görög férfi EB-selejtező előtt
kapott díjat. A fiúk kijutottak a kontinenstornára, a lányok pedig a decemberi
VB-re Kínába. Milyen szereplést vár tőlük?
- Az, hogy kijutottak, várható volt, de az ottani
szereplést nem lehet előre megjósolni. Apró nüanszokon, tévedéseken,
gátlásokon, formahanyatlásokon múlhat az egész.
A Ferencváros szerezte meg az
ezüstérmet, miután hazai pályán két góllal bizonyult jobbnak a Békéscsabánál.
Már Debrecenben is bebiztosíthatta
volna második helyét a Fradi, de ott nem sikerült. A viharsarkiak célja most is
a tisztes helytállás lehetett, és megnehezíteni a fővárosiak dolgát céljuk
elérésében. Jól is tartották magukat a csabaiak, azonban 2-2 után hosszú
gólcsend következett, és Zácsik vezetésével megléptek a zöld-fehérek. A
félidőben hatgólos előnnyel fordulhatott a Ferencváros.
A második játékrészben folytatódott
a hazai brillírozás, kilenc gólra nőtt a különbség. Aztán Balogh Barbara (3
gól) és társai talán már el is kezdték behűteni a pezsgőt, és ez meglátszott
teljesítményükön is: Szekeres és Kelemen vezetésével háromra jöttek fel a
lilák. A végén Szucsánszki hetesből vetett véget az izgalmaknak, és két
találattal nyertek a fővárosiak.
Ezzel az FTC megszerezte a Győr
mögött a második helyet, mely Bajnokok Ligája-indulást is jelent. A Kocsis
Ágnest és Laluska Esztert soraiban tudó Békéscsaba a negyedik hellyel története
egyik legnagyobb sikerét érte el.
Női NB1, rájátszás az 1-4. helyért,
6. (záró) forduló:
Budapest Bank FTC Rightphone –
Sonepar Békéscsabai Előre NKSE 30-28 (16-10)
Az
aranyérem sorsa matematikailag még nem, de gyakorlatilag már eldőlt. Az
ezüstért és bronzért még nagy csata várható. A Debrecen a Fradi ellen verseng a
2. helyért, de előtte még a keleti rangadón kellett legyőzniük a Békéscsabát.
Az
alapszakasz két szoros mérkőzésén a végjáték döntött – mindkétszer a Loki
javára. Debrecenben 27-23-ra, a Viharsarokban 22-20-ra nyertek Pastrovicsék. A
csabaiaknál Kocsis Ágnes (1 gól) csak védekezésben, Laluska Eszter (2 gól)
védekezésben és támadásban is kezdett; a hajdúságiaknál természetesen
Pastrovics Melinda állt a kapuban. A vendégek kezdtek jobban, az Előrének
kellett kapaszkodnia. Azonban Bakó Botond időkérése inkább a debrecenieket
zavarta meg. Bár Pastrovics továbbra is jól védett (háromszor is hárította
Laluska ziccerét), a mindössze 18 éves hazai kapus, Futaki Hajnalka szinte
mindent fogott. Az előrések támadásban is megtalálták az ellenszert. A balról
jobb szélre kerülő Kelemen Éva vezérletével és a támadások gyors befejezésével
négygólos előnyt szereztek a szünetre (14-10).
A második
félidőt is a vendégek kezdték jobban, Orbán Annamária villogott, és a játékrész
felénél már a Loki vezetett (18-19). Mind a zárt, mind a nyitott védekezés jól
működött Pastrovics előtt, rendre jó volt a blokk - a csabaiak sokáig nem
találtak kapuba. A hazai időkérés és kapuscsere sem segített, négy találatra
nőtt a debreceniek előnye (20-24). A mérkőzés végére sem változott a játék képe
– a hajdúságiak magabiztosak, a csabaiak pontatlanok voltak. A Debrecen
négygólos győzelmével továbbra is versenyben van az ezüstért, és matematikailag
még a bajnoki címért is.
Az
alapszakasz utolsó fordulójában döntetlennel zárult a két csapat összecsapása.
Azonban az egy teljesen más mérkőzés volt.
Laluska
Eszter és Kocsis Ágnes is volt csapata ellen lépett pályára. De nem csak emiatt
voltak motiváltak a hazaiak – a Ferencváros az előző fordulóban, Győrött
hatalmas fiaskóba futott bele, most megcsíphető lett volna. Az előrések főleg
az átlövésekkel operáltak, Glusica Leposava egy félidő alatt nyolc(!) gólt
szerzett. Ennek ellenére rendre a csabaiaknak kellett kapaszkodni, ugyanis a
Fradi a félidő nagy részében két-három góllal ment – mégis a lilák fordulhattak
egygólos előnnyel.
A második
játékrészben minden megváltozott. Balogh Barbaráék még az átlövések előtt
kiléptek a dobó játékosra, ezzel teljesen megfojtva a csabai támadásokat. 25
perc alatt mindössze öt gólt szereztek az előrések – ziccereket, büntetőket
hibáztak, emberelőnyök maradtak kihasználatlanok. A fővárosiak viszont
folytatták azt, amit a félidőben abbahagytak – gólokat szereztek. 20-25-nél
eldőlt a rangadó, a zöldek ki is engedtek. A csabaiaknak csak olcsó vigasz
lehet, hogy három találat lett a végső különbség.
NB1,
felsőházi rájátszás, 3. forduuló:
Sonepar-Békéscsabai
ENKSE - Budapest Bank FTC-Rightphone 22-25 (15-14)
Békéscsaba, 1500 néző-
Az
alapszakasz utolsó fordulója még tartogatott izgalmakat. Azt is csak ekkor
tudhattuk meg, hogy a Győr, a Debrecen és a Ferencváros mellett még melyik
csapat játszhat az 1-4. helyek megszerzéséért.
A
Békéscsabának elég volt a döntetlen is a Ferencváros ellen ahhoz, hogy a
felsőházban folytathassa a rájátszást. Azonban a mérkőzés elején még ez is
nagyon messzinek tűnt. Ugyanis a Fradi tíz perc elteltével már öt góllal is
vezetett. A hazai időkérés után a viharsarkiak rendezték védekezésüket, és a
szünetre egy találatra faragták hátrányukat (15-16).
A második
félidőben teljesen kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A teltház előtt
játszó Békéscsabai ENKSE a végjátékban fegyelmezett, taktikus volt, így Kocsis
Ágnes (2 gól) csapata megérdemelten tartotta otthon az egyik pontot.
A most egy
gólt szerző Laluska Eszter együttese így a rájátszásban újra találkozhat a
címvédő Győrrel, keleti rangadót játszhat a Debrecen ellen és ismételten
összemérheti erejét a Ferencvárossal.
Női NB1,
22. forduló:
Sonepar-Békéscsabai
ENKSE - Budapest Bank-FTC Rightphone 26-26 (15-16)
Az
alapszakasz végéhez közeledve minden mérkőzés egyre nagyobb jelentőséggel bír.
A Békéscsabának a Vác ellen kellett hoznia a hazai környezetben lassan
kötelezőnek számító győzelmet. A 9. fordulóban a váciaknak sikerült meglepnie a
viharsarkiakat, ugyanis a Dunakanyarban 23-22-es hazai győzelem született.
Most is
szoros mérkőzésnek indult a találkozó. Az Előre hatos falas védekezése nem
hozta meg a kívánt eredményességet, ezért a csabaiak áttértek a nyitott
védekezésre. Így a hazaiak ötgólos előnnyel térhettek pihenőre.
A második
félidőben még magabiztosabbá váltak a csabaiak. Védekezésük már-már a durvaság
határait súrolta, és remek lerohanásaiknak köszönhetően 8-10 találatra nőtt a
különbség. Mátéfi Eszter próbált mindenkinek lehetőséget adni: Kocsis Ágnes (2
gól) mellett így Laluska Eszter (2 gól) is pályára léphetett – lila
felszerelésben először.
Magabiztos
győzelmet aratott a Békéscsaba a női kézilabda NB1 21. fordulójában. Így az
alapszakasz utolsó fordulója dönt arról, hogy a viharsarkiak a felsőházban vagy
az 5-8. helyek megszerzéséért küzdhetnek a rájátszásban.
A kötelező
két pontért utazott a Békéscsabai ENKSE Pécsre. Bár a vendégek támadójátéka nem
volt az igazi, remek védekezésüknek köszönhetően így is hatgólos előnnyel
térhettek szünetre (6-12).
A második
játékrészben már 13 találattal is vezettek a csabaiak, végeredményben csak
nyolc góllal múlták felül a Pikker-PTE-PEAC együttesét (15-23). Mátéfi Eszter,
a vendégek szakvezetője próbált mindenkinek lehetőséget adni, így Kocsis Ágnes
mellett ismét pályára lépett a két gólt is szerző Laluska Eszter. A találkozó
tehát remekül szolgálta a csapatépítést és a felkészülést a sorsdöntő,
Ferencváros elleni mérkőzésre.
Ha a
bajnoki cím szempontjából nem is, de a viharsarki és hajdúsági szurkolók
szemszögéből mindenképpen a bajnokság egyik legfontosabb mérkőzésére került sor
a női kézilabda NB1 18. fordulójában, Békéscsabán.
Az őszi,
debreceni összecsapás izgalmas meccset hozott, melyen végül Pastrovicsék
örülhettek.
A keleti
rangadóhoz méltón ismét szoros találkozót láthatott a közönség. A hazai csapat
nagyszerűen vette fel a mérkőzés ritmusát, így egygólos előnnyel térhettek
pihenőre Kocsis Ágnesék.
A második
játékrészben 7-8 percig nem találta a rést a viharsarki gárda a debreceni
falon, vagy ha igen, akkor Pastrovics Melinda védett nagyszerűen. A vendégek
mindezt ki is használták, és lerohanásaiknak köszönhetően át is vették a
vezetést.
A Debrecen
rendkívül fegyelmezetten, taktikusan játszott, így az esélyesebb csapat a hazai
győzelem után Békéscsabán is nyert.
Dél-alföldi
rangadó, teltház, visszavágó, a tabella 4. helyezettje a hetedik ellen, piros
lap, hazai győzelem. Nagyjából így lehetne összefoglalni a békéscsabaiak
hódmezővásárhelyi vendégjátékát.
A nyitó
fordulóban a viharsarki gárda egy góllal bizonyult jobbnak a Hódmezővásárhelynél.
A találkozót a vendégek megóvták egy – szerintük rosszul elvégzett – büntető
miatt, a szövetség az óvást elutasította.
A parázs
mérkőzés végig kiegyenlített játékot hozott, igazából egyik csapat sem tudott
meglépni több góllal. Az együttesek számára inkább az eredmény számított, mint
a közönségszórakoztató játék – hatalmas küzdelem folyt a pályán.
A második
játékrészben szinte sosem voltak egyenlő létszámban a pályán a csapatok,
rengeteg volt a kiállítás. Az emberhátrányos és –előnyös szituációkból a
Hódmezővásárhely jött ki jobban, három góllal is meglépett. Végül előkerült a
piros lap is, miután a csabai Leposava megütötte Koroknait. A találkozón végül
hazai győzelem született, így a Békéscsaba a hatodik helyen kezdheti meg a téli
felkészülést.
Kocsis
Ágnes kezéről csütörtökön került le a kötés. A fiatal irányító már elkezdhette
a könnyített edzéseket, és a tavasz folyamán valószínűleg már pályára is
léphet.
Kocsis
Ágnes jelenlegi klubja – a Békéscsaba – előző csapata – a Ferencváros –
otthonába látogatott az NB1 11. fordulójában.
Az első
negyedórában tartotta magát a vendég csapat, azonban beindult a ferencvárosi
gólgyár. Szucsánszki Zita és Zácsik Szandra remek játékának köszönhetően
hatgólos előnyre tett szert a félidő végére a hazai gárda.
A második
játékrész elején a csabaiak Veress Zsuzsanna remek védéseinek és a jobb
támadójátékuknak köszönhetően négy találatra zárkóztak. Azonban a Fradi nem
bízta a véletlenre a két pont sorsát, és a végén már csak a gólkülönbség volt
kérdéses.
Kocsis
Ágnes továbbra is sérült, kezéről várhatóan egy hét múlva kerül le a gipsz.
Budapest
Bank-FTC – Sonepar-Békéscsabai ENK SE 31-24 (17-11)
Budapest,
Népliget, 600 néző.
V:
Horváth, Marton.
Ld:
Szucsánszki 9, Zácsik 8, Szamoránsky P. 4, Berta 4 ill. Szögi 5, Szekeres 4,
Tóth 4.
Meglepetéscsapatok
rangadójára került sor a 8. fordulóban. Az ötödik helyen álló Békéscsabához a
tabella 6. helyezettje, a Nyíradony látogatott.
Az első
játékrész kiegyenlített játékot hozott, igazából egyik csapat sem tudott
meglépni. Szekeres Klára nyitotta a találatok sorát, majd Leposava Glusica
talált be. Ekkor a nyírségiek megrázták magukat, és egy 4-0-s szériával
fordítottak. Tóth Zsanettet Veress Zsuzsanna váltotta a hazai kapuban, és egy
emberfórt jól kihasználva már a csabaiaknál volt az előny. Felváltva estek a
gólok, majd 8-9-nél Mátéfi Eszter időt kért. A viharsarkiak ezután produkáltak
egy 3-0-s sorozatot. Szekeres átlövései rendre célba értek, a vendégeknél Pádár
Margit remekelt. Egygólos csabai fórral térhettek pihenőre a csapatok.
A második
félidő elején négy góllal meglépett Kocsis csapata. Ekkor Köstner Vilmos, a
Nyíradony mestere kért időt, azonban Szekeres átlövéseire és Szögi Tímea
hibátlanul értékesített büntetőire nem találta meg a megfelelő ellenszert.
Ismét hálóőrt cserélt Mátéfi, a fiatal Futaki Hajnalka érkezett a kapuba. A
szélsők remek játéka mellé a beállós Tóth Katalin is csatlakozott, Futaki pedig
remekül védett. A 49. percben a közönség tízig számolhatott, 30-20 állt a
kijelzőn. A biztos vezetés és győzelem tudatában az Előre kiengedett, Szamosi
Lívia és a cserekapus Lajtos Nóra révén pedig a Nyíradony elkerülte a kiütéses
vereséget. A Békéscsaba továbbra is versenyben van a dobogóért.
Kocsis
Ágnes csapata győzelmét a játékoskijáró feletti páholyból, begipszelt kézzel
figyelte. Várhatóan november 13-án veszik le kezéről a gipszet és távolítják el
a rögzítő drótokat. Csak ezután kezdheti meg a rehabilitációt és gyógytornát.
Sonepar-Békéscsabai
Előre NKSE – Tajtavill-Nyíradony 31-26 (15-14)
Békéscsaba,
1000 néző.
V:
Dobrovits, Tájok.
Ld:
Szekeres 10, Szögi 4, Leposava 4, Tóth 4, Baross 4 ill. Pádár 9, Szamosi 6,
Sopronyi 4.
A legjobb
16 közé kerülés volt a tét a Magyar-kupa békéscsabai találkozóján.
A
Nyíradony fáradtan érkezett a Viharsarokba, ugyanis előző nap a Győrrel
játszottak bajnoki mérkőzést. Így már a félidőben hétgólos előnyre tettek szert
a vendéglátók.
A második
félidőben a hazaiak már a fiataloknak, a cseréknek is lehetőséget adtak,
azonban a továbbjutás egy percig sem forgott veszélyben.
Kocsis
Ágnes továbbra is sérült, várhatóan két hét múlva kerül le a gipsz a kezéről.
Magyar-kupa,
3. forduló, a 16 közé jutásért:
Sonepar-Békéscsabai
Előre NKSE – Tajtavill-Nyíradony 33-26 (14-7)
